Égetett Popcorn

"Filmek, sorozatok és minden egyéb, ami említésre méltó..."

Kövess minket!

Címkék

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

Old School Hollywood

Stáblista

Rendező...................................Szabó Anikó
Forgatókönyvíró.........................Vég Miklós
Producer................................Szuda Sándor
Díszlet.................................Juhász Krisztián

A némafilmes (2011)

2013.01.25. 14:28 Vég Miklós

Ez a film tényleg azért készült, hogy Oscar-díjat nyerjen a főszereplőnek, a rendezőnek, valamint a zene és a jelmezek készítőjének (meg úgy igazából ennél is többet és többet, itt azonban csak a győztes kategóriák kaphattak helyet), mégis felejthetetlen szórakozást nyújtott, amibe kétségkívül az a tény is közrejátszik, hogy évek óta nagy rajongója vagyok a némafilmeknek. Éppen ezért örömmel fogadtam, hogy Michel Hazanavicius a 3D-s generációnak is leforgatott egyet, igaz soha sem hittem abban, hogy a Transformers vetítéséről százával özönlenek majd a nézők a némafilmest játszó termekbe, de ha egy - két eltévedt lélek megetette ezt, akkor a próbálkozás már sikeres volt. Meg egyébként is, a szándék a lényeg. Nem?!

2011_the_artist_001.jpg

Igen, a szándék. Az imént már megegyeztünk abban, hogy elsősorban az akadémia tagjainak meggyőzése volt a cél, de a rendezőtől még az egyébként nem borítékolható díjeső tudatában is dicséretes egy igazi klasszikus némafilm elkészítése. Egyébként is, ki az, aki azért dolgozik, hogy a nézők/a kritikusok/a szakma ne ismerje el? Egy kőműves vajon azért épít-e házat, hogy megkapja a „megrendelő” elismerését, és ezáltal pénzét, vagy azért mert neki éppen fürdőszobát készíteni támadt kedve?! Az Oscar-díj (bármennyire is hányatott sorsú mostanában) pedig még mindig bizonyos szintű elismerés a színészeknek, a rendezőknek és minden meg nem említett háttérembernek, aki bizony a fizetése mellett azért is dolgozik, hogy egy nekünk tetsző alkotás kerüljön ki a kezei közül (igen ebben még Uwe Boll is hisz).

És ez a film minőség a javából! Hiszen tökéletesen visszaadja a klasszikus némafilmek hangulatát, miközben a műfaj halálának körülményeit is bemutatja, mégpedig a zseniálisan játszó Jean Dujardin által megformált, a történet elején szupersztárnak számító George Valentin megpróbáltatásain keresztül. Valentin természetesen a némafilmek ünnepelt sztárja, afféle körülrajongott Charles Chaplin, akinek a hangosfilm megszületésével pillanatok alatt kettétörik addig magasan ívelő pályafutása. Ezzel párhuzamosan kerül egyre magasabbra, és magasabbra az addig csak statisztaként ténykedő Peppy Miller (Bérénice Bejo), akit (csak, hogy ne legyen minden annyira egyszerű) meglehetősen gyengéd érzelmek fűznek a feleségét és vagyonát időközben elveszítő Valentinhoz.

Több helyütt olvastam, hogy ezt a filmet akár nyolcvan évvel ezelőtt is leforgathatták volna, és modern világunkban teljesen feleslegessé vált elkészítése, ezzel azonban nem tudok egyetérteni! Először is végezzünk egy kis közvélemény-kutatást, azaz (egy-két virtuális pacsiért cserébe) tegye fel a kezét az, aki megnézte volna Hazanavicius filmjét, ha az nyolcvan esztendővel ezelőtt kerül vászonra! Félreértés ne essék, tudom, hogy rengeteg filmrajongó előkeresné az Internet legsötétebb bugyraiból, de jóval kevesebb nézőhöz jutott volna el, mint 2011-ben, amikor egy tisztességes reklámkampány keretein belül került moziba. Sőt, az idő múlásával egyre tisztább képet lehet alkotni egy évtizedekkel ezelőtt végbe ment eseményről, melynek ismerjük az azóta bekövetkezett hatásait, sőt jóval kevesebb érzelem dúl bennünk a történtekkel kapcsolatban. Képzeljük csak el, hogy az 1930-as években egy addig sikeres némafilmes állását és jövőjét féltve micsoda kampányfilmet készített volna az új technika ellen! A némafilmesben ezzel szemben mindkét oldal érvényesül, hiszen a hangosfilmek sem a Sátán műveiként vannak kezelve, ahogyan a némafilmek sem a múlt már - már nevetséges foltjaiként kerülnek bemutatásra.

Összegezve: Igenis szükség volt a film elkészítésére, így ugyanis a fiatalabb generációk is megismerkedhettek a műfajjal, a rajongók pedig nosztalgiázhattak egy kiadósat, ezért én személy szerint el tudok tekinteni a bevezetőben említettektől, sőt Jean Dujardinnál jobb gazdát nem is találhattak volna annak a szobrocskának, hiszen főszereplőnk minden egyes érzelmet hitelesen ad át - azt hiszem, ezért imádom annyira a némafilmeket - pusztán mozgásával és arcjátékával.

Szólj hozzá!

Címkék: Film

A bejegyzés trackback címe:

https://egetettpopcorn.blog.hu/api/trackback/id/tr805043239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.