Égetett Popcorn

"Filmek, sorozatok és minden egyéb, ami említésre méltó..."

Kövess minket!

Címkék

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

Old School Hollywood

Stáblista

Rendező...................................Szabó Anikó
Forgatókönyvíró.........................Vég Miklós
Producer................................Szuda Sándor
Díszlet.................................Juhász Krisztián

Bosszúállók (2012)

2013.02.09. 19:20 Vég Miklós

Sokszor próbáltam már kifejteni véleményemet a 2012-es év (pénzügyi szempontból egyértelműen) legsikeresebb filmalkotásáról, a gombamód elszaporodó fanatikusok azonban rögvest megbélyegeztek, mondván: Hülyeségeket beszélsz, mer’ a Bosszúállók igenis jó! Pedig egyetlen egyszer sem voltam túl kemény a filmmel, hiszen engem is szórakoztatott, én is nevettem a poénokon, és nekem is tetszettek az akciók, csak néha már túl soknak éreztem ezt az egészet, és olyan érzésem volt, mintha egy „újgazdag” focicsapatot néznék. Tudjátok, egy olyat, ahol a tulajdonosok megvásárolták az univerzum összes sztárját, azok azonban ahelyett, hogy csapatként játszanának, inkább csak bezavarnak egymásnak, plusz a rendezők a „szünetben úgyis látnak elég cicit, érjék be azzal” elvet követve építik fel a mérkőzést. De tényleg, miért kellett minden második jelenetbe Scarlett Johansson?

Film Review The Avengers.JP.jpg

Oké, tudom miért. Vagy legalábbis van egy elméletem! A moziba özönlő tömegek nagyját (a filmfanatikusokat, a kockákat és az egyes karakterek rajongóit leszámítva) ugyanis még mindig kisebb - nagyobb gyerekek adták, így az Őket kísérő apukáknak is kellett dobni egy - két vizuális effektet („Vasember, akció, Vasember, akció, de legalább a gyerek élvezni, na véééégre cicik!!!!”) azt azonban soha sem fogom megérteni, hogy miért kényeztették el Őket ennyire? Scarlett Johansson tényleg szép nő, és lassan színészkedni is megtanul, a Fekete Özvegy karaktere azonban olyan szinten kilógott ebből az „intergalaktikus Jóbarátokból” mintha a Star Wars mindent eldöntő fénykardpárbajának kellős közepén bevágták volna Leia hercegnőt, természetesen feszülős ruciban. Csak, hogy a film iránt nulla érdeklődést mutató apukák is élvezzék má’. No, és félreértés ne essen, az összes férfi, aki jegyet váltott a filmre. Az én véleményem szerint azonban, aki elsősorban cicikre és popsikra kíváncsi, az ne egy képregényfilmre üljön be…

A Bosszúállók ereje ugyanis a korábban már megismert szuperhősök egymásnak ugrasztásában lakozott, azokban a tényleg zseniálisan eltalált ugratásokban és helyzetkomikumokban, melyek a legtöbb sitcomot is megszégyenítenék. A Fekete özvegy azonban annyira kilógott ebből a társaságból, mint Hannibal Lecter a Barátok Köztből. A film másik gyengepontja (a hölgyrajongók ostromától tartva, félre írom ezen sorokat) a Lokit alakító Tom Hiddleston volt, aki erőtlen játékával szinte teljesen kinyírta ezt az egyébként zseniális karaktert (egy erősebb színésszel egy ilyen önmagával harcoló főgonoszból sokkal, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni), akiből az említett Úr játékának köszönhetően csak egy életunt, szemre céltalan óriásemós maradt. Nagy kár érte. Jó ügynök volt!

A sztárjátékosok tehát nem igazán találták meg az összhangot, vagyis nem hagytak időt a nézőknek arra, hogy eldöntsék melyikükre is figyeljenek, nekem legalábbis többször volt olyan érzésem, hogy túl sokat akarnak mutatni ezekből a szuperebbnél szuperebb hősökből, így néha az egyik karakter ellopta a figyelmet a másiktól. No de félre a negatív kritikával! Mert a fent említett buktatóktól eltekintve a Bosszúállók valóban a 2012-es év egyik legszórakoztatóbb filmje volt! Sőt egyedi is! Hiszen először a mozgóképtörténelem során egy teljes „univerzumot” vitt vászonra, ez a világ azonban eltér a Gyűrűk Urában vagy éppen a Csillagok háborújában látottól, itt ugyanis különböző filmek, különböző történetek hősei kerülnek a középpontba, azaz egy nagy történet helyett, több kicsi összevonását kapjuk, úgy, hogy mindegyik sajátossága tökéletesen érvényesül!

A showt természetesen ezúttal is a Vasember, vagyis a Tony Starkot még mindig hibátlanul hozó (ez az ember talán erre a szerepre született?) Robert Downey jr. viszi el, aki a fent említett piszkálódásoknak is elsőszámú felelőse. Természetesen nem csak „RDJ” hanem a többi színész is megérdemel egy - egy virtuális pacsit, hiszen nagyjából az összes hős karaktere a helyén van, (személyes kedvencem az old-school Amerika Kapitány) főleg az oly sok hányattatáson átesett Hulk, akit Mark Ruffalo tényleg új életre keltett és elindított egy olyan úton, melynek a végén egy épkézláb önálló film is állhat. A látványról és az akciókról nem szeretnék órát beszélni, hiszen azok adják a film gerincét (ez a mozi még mindig egy klasszikus látványfilm, így kezeljük is úgy) mégpedig tökéletesen tálalva, igaz a játékidő közepénél észlelhető némi üresjárat.

Összegzésképpen a Bosszúállók első része nekem éppen olyan volt, mint a szuperhősök csapata, vagyis az összeszokás folyamata. Egy kicsit még recsegett - ropogott, messze nem volt tökéletes, a végére azonban beindult, és szinte biztos vagyok abban, hogy folytatás sokkal nagyobbat fog szólni (kivételes eset, amikor az ember hisz egy második epizódban). Ja, és ezúttal értékelni is fogok, mert megígértem. Úgyhogy: Bosszúállók 10/6,6114

Szólj hozzá!

Címkék: Film

A bejegyzés trackback címe:

https://egetettpopcorn.blog.hu/api/trackback/id/tr705071548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.