Égetett Popcorn

"Filmek, sorozatok és minden egyéb, ami említésre méltó..."

Kövess minket!

Címkék

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Utolsó kommentek

Old School Hollywood

Stáblista

Rendező...................................Szabó Anikó
Forgatókönyvíró.........................Vég Miklós
Producer................................Szuda Sándor
Díszlet.................................Juhász Krisztián

Az Argó-akció (2012)

2013.02.25. 19:30 Vég Miklós

Ha mai bejegyzésünk megírása helyett kimentem volna az utcára, megkérdezni a szembejövőket, hogy véleményük szerint melyik volt a 2012-es esztendő legjobb filmje, akkor (szigorúan saját elméletemre támaszkodva) a legtöbb fiatal száját másodperceken belül hagyta volna el a Bosszúállók szócska, míg a komolyabb képregény-fanatikusok azonnal megnevezték volna Nolan denevéres trilógiájának záró darabját. Lelki szemeim előtt látom, ahogyan a romantikusabb lelkületűek a naplementéből előtörve szorgosan gyűjtögetik a Napos oldal szavazatait, míg a munkaidő lezárultát vidám énekszóval ünneplő hölgyek a Nyomorultakra voksolnak. Az urak a Django elszabadulról (főleg a fiatal felnőttek) vagy éppen a Fékezhetetlenről áradoznak, a fantasy rajongói révén pedig még jéggé fagyásom előtt a Hobbit is felkerül listámra. Egy szó, mint száz: Az Argó-akciót meglehetősen kevesen nevezték volna meg. Sőt talán senki sem. Pedig tegnap este óta „hivatalosan” Ben Affleck filmje 2012 etalonja…

argo-still.jpeg
Őszintén bevallom, hogy ezen a szent napon volt először szerencsém az Argó-akcióhoz, miután a hétvége három „intő jelét” komolyan véve úgy döntöttem, hogy tovább már nem húzhatom a megtekintést. Az első jelre „szörfözés” közben találtam rá, mégpedig egy a keresőben megjelenő cikknek köszönhetően, ami történetesen az iráni forradalomról és a híres-neves túszdrámáról szólt. Oda se neki. Ilyen ez az Internet. A második jelet egy az Oscar-gáláról szóló beszélgetés során véltem felfedezni, amikor is a szóban forgó filmre terelődött a téma, én pedig csak ültem csendben, szótlanul. A kegyelemdöfést tegnap este, a „bambaarccal bambuljuk a TV-t” fázisom alatt kaptam, mégpedig a South Park „Going Native” című epizódjától, melyben Butters Ben Affleck folyamatos kritizálását követően kimondja, hogy: „Fenébe is az Argó-akció jó film volt, és hihetetlen hová fejlődött ez az ember azóta a szar Daredevil óta!” Vagy valahogy így, nem szó szerint idéztem…

Igaza volt. Részben. Ben Affleck ugyanis jó rendező, ez lassan vitathatatlanná válik. A Daredevil pedig valóban borzalmas. Az Argó-akció stáblistája alatt viszont olyan vegyes érzelmek kerítettek hatalmukba, mint korábban talán egyetlen egy film megtekintését követően sem. Nem tetszett, mert érződött rajta, hogy csak és kizárólag az Oscar-gálára készült, hiszen minden, de tényleg minden a szobrocska magasba emeléséhez szükséges adalékanyag megtalálható benne. Van amerikai történelem, természetesen gonosz (most éppen iráni) terroristákkal, de kaphatunk képsorokat Hollywood történelméből is (mostanában ez is kell!). Ez egyébként részemről megbocsájtható volna, hiszen az Oscar még mindig egy elismerés, az ember pedig szereti, ha elismerik a munkáját, ezért elfogadható, ha valamilyen szinten készül is erre. Ami viszont zavart, az a történések szokásosnál is egyoldalúbb bemutatása. Tudom, egy ilyen film esetében nem kell pontos, történelmi tényekre támaszkodnom, meg egyébként is ismerhetném az amerikai mentalitást, az Ő háborús filmjeiket, a dicshimnuszokat a saját teljesítményük csodálata okán érzett, már-már szexuális kielégültséggel felérő boldogságot, és…

DE! Korábban azért legalább láttam annak jelét (háborús filmek tekintetében válogatós vagyok, mégis tudom, hogy nem egyedi a jelenség), hogy egy hasonló alkotásban, ha csak egy-egy jelenet erejéig is, de szót kap a másik fél is. Láthatjuk, hogy elsősorban a hatalom a hülye, és a világháborús Németországban is emberek élnek, és emberek harcolnak (akik ugyanúgy egy eszme áldozatai, mint a másik oldal halottai) vagy az arab világban is vannak jóravaló figurák, akik szintén csak a saját életüket szeretnék élni. Itt azonban a komplett iráni lakosság idiótának és agresszívnak van lefestve, hiszen folyamatosan tüntetnek, folyamatosan ellenségesek, és ami a legdurvább az az, hogy egytől egyig ilyenek. Egy rövidke bevezetőtől eltekintve nem ismerjük meg az Ő történetüket, nem említik meg azt, hogy Iránban is emberek élnek, dolgoznak és még csak véletlenül sem tömeggyilkos/terrorista/forradalmár az ország teljes népessége.

Ez tényleg zavart. Húsz-harminc perccel később azonban elkezdtem élvezni a filmet. A követségen rekedt diplomaták kiszabadítására kialakított terv tényleg zseniális (igaz ezt elsősorban a valós történet valós szereplőinek köszönhetjük) és Mr. Afflecknek is jár egy pacsi, hiszen tudtam azonosulni a lelkiismeretes, mégis különc ügynök karakterével, John Goodman és Alan Arkin kettőse pedig több alkalommal is mosolyt csalt az arcomra (tetszett, hogy a két filmes ember szinte semmit sem tud a külvilágról). A képi világ is tökéletesen rendben van (több a forradalom idején készült legendás fénykép is helyet kap) ahogyan az 1970-es évek atmoszféráját is jól visszaadja a film, a végén pedig a korábban említettek ellenére is tudtam örülni az akció sikerességének (ugye, egy történelmi film esetében nem lövök le semmilyen poént?) és annak, hogy ez a hat kezdetben szkeptikus diplomata hazatérhet egy nem mindennapi tervnek köszönhetően.

El kell ismerni: Buttersnek igaza volt. Az Argó-akció jó film. De tényleg! Ha magát az alkotást nézzük nem köthetünk bele, helyén van a történet, van karakterfejlődés, a színészek is rendben vannak, azt azonban mindenki tudja, hogy miért kapta a fent említett díjat…

Mert volt jobb. Nem is egy…

1 komment

Címkék: Film

A bejegyzés trackback címe:

https://egetettpopcorn.blog.hu/api/trackback/id/tr845105156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.02.27. 12:54:37

Nekem is az volt az érzésem, hogy oscarra készült mestermunka.
A mester szó a szakmunkás mestert jelenti ebben az esetben.

Egy olyan szakmunkás aki tudja, hogy kell minőségi, szabványoknak tökéletesen megfelelő filmet készíteni.

A film nagyon jó, a zenék, képek pont a helyén a zenék ott szólalnak ahol kell. Affleck mindenképpen tudja, hogy kell filmet készíteni.

Az előző két rendezése minden esetre jobb volt mint ez, de ez is jól sikerült.