Március 14-én „megnyitja kapuit” a Cimema City első „négydimenziós” mozija (Budapesten, a WestEndben) ami a legtöbb újításhoz hasonlóan már most felejthetetlen élményeket ígér a nézőközönségnek. A 3D utódjának tartott technika természetesen nem új keletű (különféle alkotóelemeivel már az 1950-es, 1960-as években kísérleteztek) sőt már itthon is megtapasztalhattuk a „4D-s” vetítés élményeit, hiszen pár évvel ezelőtt (szintén a WestEndben) egy normális mozijegy áráért bárki megtekinthetett egy direkt erre a célra leforgatott öt-tíz perces alkotást. Az újítás akkor (minden bizonnyal a filmek rövidsége, valamint az átlagemberek számára elképesztően magas jegyárak okán) bukásra ítéltetett, 2013-ban viszont újult erővel támadnak a „mozgószékes” vetítőtermek, melyekben már nemcsak kísérleti filmeket, hanem egészestés alkotásokat is megtekinthetünk. De mi is ez a 4D, és vajon szükségünk volt-e rá?

A Dél-Koreában (újra)kifejlesztett CJ Group 4-D-nek nevezett technika alapja a „mozi-élmény valóságosabbá tétele” mégpedig a jelenetekhez igazított székmozgásokkal, különféle illatok (szagok?) levegőbe juttatásával, szellő generálásával, valamint a közönség esetleges vízzel permetezésével. Gyorsan fussuk át a gyakorlatban: Egy autósüldözésnél például székünk is felveszi a gépjárművek mozgását, míg egy gyönyörű látkép vetítésekor arcunkon érezhetjük a szél simítását, valamint a csodálatosabbnál csodálatosabb virágok illatát is érzékelhetjük (arról nem szól a fáma, hogy a lepukkant metróállomások bűzét érezhetjük-e mozizás közben), esőzéskor pedig vízpermetet juttatnak a levegőbe, nehogy a néző (a főszereplővel ellenben) megússza szárazon az égiek játékát. Mindezt persze a 3D-s látványvilággal vegyítve kell elképzelni.

A „4D” nem számít újdonságnak, hiszen a különböző alkotóelemeket már korábban is kipróbálták a világ filmszínházaiban. 1959-ben például John Sherwood  The Tingler (Magyarországon „A bizsergető” címet kapta) című horrorjának vetítésekor az izgalmasabb jelenetek alatt a nézőket jóformán megrázta (!!!) saját székük, míg az 1974-es Earthquake (magyarul Földrengés, rendezte: Mark Robson) bemutatóján a kiváltságosabb nézők (a  Los Angeles-i Grauman's Chinese Theter vendégei) a remegő székek nyújtotta élményt tapasztalhatták meg (ezeket egy rendkívül mély hangot kiadó rendszer mozgatta). 2009-ben egy kanadai cég (D-Box) próbálkozott a székek mozgatásával, mégpedig a Halálos iramban bemutatóján, melynek alkalmával száz moziban szereltek fel speciális székeket. A különféle illatokkal való kísérletezésnek ennél is komolyabb „története” van, hiszen már az 1960-as években is előfordult, hogy illatmintát permeztek a nézők közé. Az 1980-as években pedig kezdetét vette a szagmintákat tartalmazó kártyákkal való szórakoztatás. Ennek alapját több apró kártya képezte, melyeket az adott jelenet kezdetekor kellett „munkára bírni” (például kaparással) majd élvezni a filmhez tartozó illatokat (ezzel a technikával találkozhattunk a Kémkölykök negyedik epizódja alatt is).

A koreaiak 4D-je (egészen pontosan 4DX néven futnak a speciális termek) azonban igyekszik vegyíteni ezeket a „mesterfogásokat” sőt több újítással is készülnek (ventillátorok, stroboszkópok, füstgépek) a filmszínházak meghódítására. Az ötletet természetesen az „illegális filmletöltések okozta bevételkiesés” támasztotta fel poraiból, a szakértők szerint ugyanis csak az ehhez hasonló extrém megoldásokkal lehet visszacsalogatni a nézőket, akiknek otthon nem lehet részük ezekhez hasonló élményekben (egészen addig, amíg el nem kezdik a 4D-s televíziók, valamint különféle kütyük gyártását, ahogyan azt a 3D esetében is megtapasztalhattuk). Ahogyan azt már megszokhattuk, a technika már most megosztja a közönséget, többen ugyanis izgatottan várják a 4D érkezését, míg mások a 3D-hez hasonlóan ezt is parasztvakításnak tartják. Én egyelőre nem szeretnék állást foglalni a 4D hasznosságát illetően (a puding próbája az evés alapon), az irányvonallal azonban fenntartásaim vannak, hiszen soha sem pártoltam a látványfilmeket, és a vidámpark, valamint a mozi összevonásától sem vagyok elájulva (persze a móka kedvéért szívesen kipróbálnám)…

Ui: Gondolom sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon mennyibe is fog fájni egy 4D-s vetítésre szóló jegy, erről azonban nem találtam konkrét információt. Egy körülbelüli árat azonban belőhetünk, hiszen Amerikában (ahol egyébként Mexikóhoz, Dél-Koreához és Izraelhez hasonlóan hatalmas 4D-s őrület van kialakulóban) nyolcdolláros felárral kínálták a belépőket, ami 230 forintos árfolyamon számolva 1840 magyar birodalmit jelent (egy másik forrásból pedig kiderült, hogy a 4D-s vetítések körülbelül az IMAX árkategóriájába esnek majd).