Az 1988-as szöuli olimpiai játékok 1500 méteres, szabadstílusú úszóversenye negyedik helyén az amerikai Matt Cetlinski végzett 15 perces és 6,15 másodperces időeredménnyel. Ez tény. Ugyanakkor indokolatlannak hathat a felütésem, mert lássuk be, a sportág legelvetemültebb rajongói sem gondolták volna akkoriban, hogy ez az egyszerű sporttörténelmi adat több mint húsz évvel később még fontos információvá avanzsálódhat. Pedig így történt, s a felelősség ezért egy ír forgatókönyvírót és rendezőt, bizonyos John Michael McDonaght terhel. És, hogy miért jelentős mindez, továbbá hogy jön ide az A Guardista? Nos, van az úgy, hogy az ember az utolsó szalmaszálba kapaszkodva is csak azt reméli, végül ráborul majd a boldog végkifejlet megnyugtató hatása.
Az az igazság, hogy az alapszituáció méltán idézheti az egyszeri nézőben a spanyol mozi manapság tán legnépszerűbb jellemkomikumát, senor Torrentét. Adott egy rendőr, aki élből elutasítja a munka szeretetét, viszont örömét leli a drogok, az alkohol és a prostituáltak világában, mind e mellett, ha kell, felszólal benne a lelkiismeret, összességében szerethető figura. Ráadásul a magyar hangja Csuja Imre, az Üvegtigris Csoki bácsija, aki Santiago Segura után Brendan Gleeson szinkronjaként is képes volt némi extra élményt szállítani Árpád leszármazottjainak. Teszem hozzá, ez talán nem is volt olyan egyszerű, hiszen a két karakter szelleme pont olyannyira hasonlatos egymáshoz, mint egy madridi disco és egy galway-i kricsmi.
A már említett McDonagh Gerry Boyle őrmester jellemére építkező filmje az írek keserű szarkazmusából nőtt ki, hogy aztán a váratlan kötelességtudat pörölyével sújtson alá a gonoszokra. A 96 perces játékidő folyamán végig esik az eső, de ez is csak egy újabb körülmény, amely hitelessé varázsolja Brendan Gleeson színészi teljesítményét. Úgy tűnhet, őt a keresztény vallás istene is erre teremtette, bágyadt tekintete és gyűrött feje úgy passzol a szerephez, mint Xavi Iniestához a Barcelona meccsein. Külön kiemelném még David Wilmot játékát, mint a gaz drogcsempészek triászának tagja, amely önmagában semmi érdekeset nem mutat, de Szarvas József hangjával vegyítve igazi humorbombává elegyedik.
A szövegkönyv végig tartogat potenciális aranyköpéseket a néző számára, továbbá a felvételek és a vágás is kifejezetten pöpecre sikeredtek. A hátulütők között talán annyit tudnék említeni, hogy a neve alapján a másik ásznak szánt Don Cheadle nem az igazi, mert bár majdnem elég esetlen, azért utólag visszanézve valószínűleg nem ezt vallja majd élete alakításának. Mindent egybevetve azonban merem javasolni a filmet megtekintésre, hosszú idő óta az első vígjáték, amelyen nem azért nevettem, mert annyira rossz volt, vagy, mert valaki odaszarik benne a padlóra. Akit én esetleg nem győztem meg, az legalább az IMDb 7,3-as, tehát korrektnek minősülő osztályzatának higgyen. Nem fog csalódni.
Azok pedig, akik már látták Boyle őrmester történetét és szomorúak a bevezetőben felidézett adat iránt, tudatosítsák magukban, hogy az említett versenyen első helyezést ért el a szovjet Vladimir Salnikov, őt pedig két német, Stefan Pfeiffer és Uwe Daßler követték a dobogón. A hetedik pedig Kevin Boyd lett Nagy-Britanniából. A remény hal meg utoljára…
Utolsó kommentek