"A mosoly egy olyan görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent!" - szokták mondani a Facebook bölcs lakói, Ők azonban az esetek többségében megfeledkeznek listánk főszereplőiről, akik általában mosolyogva verik péppé, lövik szét, vagy éppen falják fel az ember arcát. Igaz, éppen ezért szeretjük Őket! Mert az ember valamilyen rejtélyes oknál fogva sokkal jobban vonzódik a rosszfiúkhoz, mint a mindig minden helyzetben tökéletesen viselkedő főhősökhöz. A következő gaztevőkben pedig a népszerűségen kívül csak az a bizonyos görbe vonal a közös, ami adott esetben örökre beírta a karakter, vagy az őt játszó színészt nevét a filmkészítés nagykönyvébe. Azt azonban csak a Ti segítségetekkel dönthetjük el, hogy melyikük mosolya illene leginkább egy fogkrémreklámba, azaz melyiküké a leggonoszabb vigyor. Szavazni/érvelni/vitázni az Égett Popcorn Facebook oldalán lehet.
Dracula gróf (Dracula, 1931) - Lugosi Béla
Egy kicsit régimódi és egy kicsit zárkózott, de legalább a miénk! Természetesen a jó öreg Draculáról van szó, kinek egyébként zord arcára egy váratlan vendég érkezése is mosolyt csalhat. Persze az megeshet, hogy a tisztelt vendég lelke örökre az Ő birtokába kerül, sőt balszerencsésebb esetekben az is előfordulhat, hogy a látogató grófunk mérhetetlen étvágyának esik áldozatául, kellemes már - már arisztokratikus modora és felejthetetlen akcentusa azonban feledtetni tudja jelleme fent említett hibáit.
Norman Bates (Psycho, 1960) - Anthony Perkins
A tudathasadásos betegségben szenvedő Norman Bates szereti édesanyja ruhát hordai, amivel önmagában senkinek sem lenne problémája, egy másik, ennél sokkal betegesebb szokásával viszont rendre borsot tör a hatóságok orra alá. Norman Bates ugyanis egy hidegvérű gyilkos, sőt több felmérés szerint a filmtörténelem egyik legelvetemültebb alakja, valamint a Psycho feledhetetlen késeléses jelenetének (amit nem kevesebb, mint hét napon át forgattak, hetven különböző kameraállásból) kulcsszereplője.
Jack Torrance (Ragyogás, 1980) - Jack Nicholson
Az "egyszerű gondnokként" ténykedő Jack Torrance karaktere két a maga nemében zseniális agy szüleménye, mégpedig a filmkészítés egyik legnagyobb alakjának tartott Stanley Kubrick és a popkultúra elsőszámú írójának mondott Stephen King szüleménye (igaz kettejük között soha sem volt egyetértés a regény megfilmesített verziójának minőségét illetően). Ellentét ide, ellentét oda abban szinte mindenki egyetért, hogy a Torrance-t alakító Jack Nicholson a 237-es szoba titkait kutató úriember szerepével vált Hollywood egyik örök klasszikusává, többek között a mellékelt képen látható mosolyának köszönhetően.
Joker (Batman filmek, 1989 - 2008) - Jack Nicholson és Heath Ledger
Van egy sanda gyanúm, mely szerint a korábban már említett szavazást a Denevérember elsőszámú ellenfele, Joker fogja megnyerni, főleg úgy, hogy a két tábor (Nicholson és Ledger) hívei ezúttal együtt küzdhetnek kedvenc főellenségük sikeréért. Természetesen a sötét lovag pszichopatájának és a Batman „bohócának” is bérlet helye van a legjobb főellenségek évről évre frissülő listáján (Ledger karaktere több ilyen kimutatást is vezet) akárcsak az Égetett Popcorn legjobb mosolyokat tartalmazó bejegyzésében, hiszen a maga nemében mindkét „görbe” zseniális.
Hannibal Lecter (Hannibal filmek, 1991 - 2002) - Anthony Hopkins
A Doktor Úr jóval kevesebbet és lényegesen szolidabban mosolyog, mint listánk eddigi karakterei, egyszer - kétszer azonban az Ő kimért viselkedésébe is be - be csúszik pár aprócska arcrezzenés. Hanniballal egyébként ajánlatos tisztelettudóan viselkedni, hiszen meglehetősen rosszul reagál a különféle modortalanságokra, sőt néha - néha különös kegyetlenséggel bünteti azokat. Annak azonban, aki tisztában van az illem alapvető szabályaival nem kell attól tartania, hogy a Doktor egyik pillanatról a másikra meglékeli koponyáját, majd annak tartalmával kínálja, természetesen a lehető legkellemesebb modorral.
Hans Landa (Becstelen brigantik, 2009) - Christoph Waltz
Ha csak nem járunk minden hévégén nyugdíjas otthonba, akkor kevés olyan figurával fogunk találkozni, akit ennyire boldoggá tudna tenni egy egyszerű „bingó”. Hans Landa azonban nem csak a szójátékoknak, hanem a szadizmusnak is nagy kedvelője, és bizton állíthatom, hogy Tarantino pályafutásának egyik csúcspontja, sőt meglehetősen erős is, lévén egyedül cipeli hátán a Mester egyik kevésbé kiváló alkotását.
Calvin Candie (Django elszabadul, 2012) - Leonardo DiCaprio
Calvin Candie még újonc a „gonosziparban” mosolya azonban már most bekerült a legelvetemültebb vigyorokat tartalmazó válogatásba. Candyland első embere betegesen vonzódik a rabszolgák által vívott véres küzdelmekhez, miközben a tudománynak is nagy hódolója, hiszen szent meggyőződése, hogy koponyánk lenyomata meghatározza személyiségünket, és ha ez még nem lenne elég, akkor azt is el kell árulnunk, hogy nagypályás műgyűjtő, és a francia nyelv szerelmese.
Más, majd mi megmondjuk!
Természetesen az is előfordulhat, hogy tévedtünk, és a fent említett hét (mennyien is lennének az igazi gonoszok?) úrember kispályás egy általatok választott gazemberhez képest, ezért szavazásunkban fenntartunk egy „más” opciót is, ennek megnyomása mellé azonban kérünk egy ütős érvet is. Különben…
Utolsó kommentek