Quentin Tarantino filmjeit lehet szeretni, és lehet gyűlölni, lehet az Álomgyár legegyedibb alkotásaiként számon tartani, és lehet felesleges trancsírozásnak nevezni, azt azonban minden filmrajongónak el kell ismernie, hogy főszereplőnk az elmúlt húsz év alatt Hollywood egyik legmeghatározóbb és legkreatívabb rendezőjévé vált. Tette mindezt „önállósága” megtartásával, hivatalosan ugyanis függetlenfilmesként vonul majd be a történelembe, azaz munkáit egyetlen nagy stúdió sem pénzelte, maximum csak támogatta azok elkészültét (értsd: nem szóltak bele mit és hogyan rendezzen, fizetni viszont fizettek a munkájáért). Alkotásait napjainkban a legnagyobb klasszikusokéval együtt emlegetik és szinte kivétel nélkül szerepelnek a legjobb filmeket felvonultató listákon. Ezúttal az Égetett Popcorn is listázásra adta a fejét, mi azonban egy olyan felsorolást szeretnénk létrehozni, amelyen a Mester alkotásai találhatóak, mindezt természetesen a Ti segítségetekkel! Szavazni ezúttal is Facebook oldalunkon lehet.
FIGYELEM: A listán csak és kizárólag olyan filmek szerepelnek, melyeket Tarantino írt és rendezett, így színészi megnyilvánulásai (pl: Sátánka), forgatókönyvei (pl: Tiszta románc) vagy közreműködései (pl: Sin City) ezúttal kimaradnak.
Kutyaszorítóban (1992)
A Született gyilkosok és a Tiszta románc forgatókönyvének megírását követően főszereplőnknek sikerült összegyűjtenie annyi pénzt, hogy leforgathassa első saját filmjét, mégpedig az öt válogatott bűnözőről szóló Kutyaszorítóbant. A szinte végig egy garázsban játszódó film már egyértelműen magán hordozza a rendező kézjegyeit, azaz a hosszú dialógusokat, vágatlan jeleneteket, hangulatos betétdalokat (általában felhasznált, és nem komponált) valamint az alaposan eltúlzott véres jeleneteket. Michael Madsen (Mr. Drapp) és Tim Roth (Mr. Narancs) felejthetetlen játéka, és az első percekben zajló párbeszéd okán minden rajongónak kötelező darab!
Ponyvaregény (1994)
Sokak szerint ez a film Tarantino pályafutásának csúcsa, többen pedig minden idők legjobb alkotásai között tarják számon, míg mások elintézik egy „túlértékelt gengszterfilmmel”. Egy azonban biztos, a Ponyvaregény rendezőnk legismertebb és legelismertebb alkotása, és kétségtelenül minden idők egyik legkedveltebb (bár nem szeretjük ezt a szót, mégis le kell írnunk) „kultfilmje”. Figurái, párbeszédei, avagy monológjai mára a popkultúra alappilléreivé váltak, és ami (jelen esetben) még ennél is fontosabb a Ponyvaregényt nemcsak a „kisemberek” hanem a filmkritikusok is imádták és imádják a mai napig. És, ha ez még nem lenne elég, akkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy a mindenható IMDb is kilenc (!) csillagot adott neki. Ja, és szerintünk ez nyeri a szavazást is!
Jackie Brown (1997)
Sokan nem tudják, hogy a Jackie Brown alapvetően egy regényfeldolgozás, mégpedig Elmore Leonard Rum Puncs című könyvének megfilmesített változata. A könyvhöz eleddig egyikünknek sem volt szerencséje, így mint feldolgozást nem is szeretnénk értékelni, a film maga azonban sokak szerint Tarantino egyik legérettebb munkája. A Jackie Brown sok tekintetben eltér a „klasszikus tarantinói mintától” (gondoljunk csak a véresebbnél véresebb jelnetek hiányra) a néző azonban hamar rájön, hogy kinek az alkotását nézi, a párbeszédek, a zenék és az operatőri munka ugyanis leleplezi a rendezőt. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk Samuel L. Jackson és Robert de Niro tökéletesen működő párosát, ami legalább egy csillaggal dobja meg a film értékét.
Kill Bill: Vol. 1 (2003) és Kill Bill: Vol. 2 (2004)
Hivatalosan két különálló műként kellene kezelnünk a Mester egyértelműen legvéresebb alkotását (alkotásait) a Kill Bill első és második „epizódja” (ez a megnevezés sem szimpatikus, a második rész ugyanis nem egy klasszikus folytatás, inkább csak a játékidő hossza miatt történő vágás utáni rész) azonban egyesített erővel száll harcba a szamurájfilmek becsületéért. Uma Thurman (a Menyasszony, a Fekete Mamba vagy polgári nevén…) bosszúhadjárata a mai napig töretlen népszerűségnek örvend a filmrajongók körében, David Carradine (Bill) képregényes monológját pedig többen minden idők egyik legjobb filmes eszmefuttatásának tartják, Tarantino trancsírozós oldalának rajongói pedig minden bizonnyal a Kill Bill mellett teszik majd le voksukat.
Grind House - Halálbiztos (2007)
A Grind House filmek megtekintése előtt erősen ajánlott utánanézni annak, hogy mit is takar a címben említett kifejezés. A Grind House-ok ugyanis az 1970-es évek Amerikájában, főleg annak lepukkant belvárosaiban működő lecsúszott filmszínházak voltak, ahol rosszabbnál rosszabb elsősorban szexualitásra és erőszakra (magyarul cicikre és lövöldözésekre) épülő filmeket tekinthettek meg az arra kíváncsi nézők (igaz a legtöbbször ők is a törvény elöl bujkáltak, vagy egyszerűen csak drogoztak, ittak, kurváztak a sokszor két - három film megtekintésére is feljogosító jegy áráért). A Halálbiztos pedig éppen ebben a szellemiségben készült (akárcsak Robert Rodriguez Terror bolygója)! Direkt tartalmaz borzalmasabbnál borzalmasabb vágásokat, képi megjelenítést és színészi játékot, ami a fenti ismeretek birtokában igencsak viccesnek, azok nélkül viszont katasztrofálisnak hat.
Becstelen Brigantik (2009)
Tarantino legvitatottabb alkotása egyvalamit biztosan adott a filmvilágnak, Christoph Waltz ugyanis Hans Landa szerepének (amiért többek között Oscar-díjjal is jutalmazták) köszönheti berobbanását a filmvilágba. A Becstelen brigantik tökéletes példája a „modern Tarantino látásmódjának” azaz annak a rendezési folyamatnak (mindez később a Djangóban is megfigyelhető) mely során egy ocsmány történelmi időszakba „utazva” megcseréli a szerepeket (a szenvedő fél hatalmat, erőt kap, de legalább olyan kegyetlenül használja azt, mint a másik fél) és erős túlzásokkal valamint humorral fűszerezve tolja mindezt a képünkbe.
Django elszabadul (2012)
Listánk kétségtelenül (győzelem szempontjából) „legveszélyesebb” eleme a tavaly bemutatott Django elszabadul, amire a friss emlékek miatt akár favoritként is tekinthetünk, ugyanakkor éppen „fiatal kora” okán el is veszítheti azon lehetséges szavazókat, akiknek eleddig nem volt szerencséjük hozzá. A westernfilmek világába kiránduló Tarantino ezen alkotásával igazából semmi pluszt sem adott a filmvilágnak, eddigi tudását felhasználva viszont egy elképesztően hangulatos mozival ajándékozta meg a rajongókat, sőt az elmúlt évek talán legerősebb mozis karaktereit is sikerült leszállítania.
Utolsó kommentek