Valljuk be, mindannyian szeretjük a rosszfiúkat, a sötét oldalt és a „boldog békeidők gengsztereit”, főleg akkor, ha egyiküket az a Tom Hardy alakítja, akiről - végignézve 2012-es munkásságán - bárki elhiszi, hogy Őt az isten is arra teremette, hogy kilépjen a mozivászonról, kitépje a gerincoszlopunkat és péppé verje vele a mellettünk üllő jóbarátot. De tényleg! Ez az arc tavaly végérvényesen bekerült Hollywood legjobbjai közé, gondoljunk csak arra az arcmimikára (jó, szemmimikára) amivel életet lehet a Sötét Lovag Bane-jébe, vagy a Fékezhetetlen Forrest Bondurantjába, aki sokak szerint - Guy Pearce alakításával karöltve - a hátán viszi az egész filmet.

A Fékezhetetlen Matt Bondurant 2008-ban kiadott Fékezhetetlen – A világ legszittyósabb vidéke (komolyan, ez a címe!) című történelmi regényére támaszkodik, ami a szerző nagyapjáról, Jackről és annak fivéreiről szól, akik az 1930-as egyik slágerszakmáját választva szeszcsempésznek szegődnek. Családi vállalkozásukat a faék egyszerűségű Forrest (Tom Hardy) vezeti, a filmből szinte teljesen kihagyott Howard (Jason Clarke) segítségével, míg a legkisebb fiú, Jack (Shia LaBeouf), bár érdeklődik bátyjai tevékenysége iránt, mégis kívülállóként van jelen a nagyok játszóterén. A korrupcióval és alkoholgőzzel vegyített falusi idill akkor lesz a múlté, amikor megérkezik (az egyébként még korruptabb) nagyvárosi igazságosztó, Charlie Rakes (Guy Pearce) és megpróbálja eltörölni a föld színéről a Bondurant tesók „életművét”.

A klasszikus gengszterfilmeket idéző történet teljesen rendben van - igaz ez elsősorban a regény valós eseményekre építkező szerzőjének köszönhető - ahogyan az 1930-as évek ábrázolása is nagyon el lett találva, kezdte a valóban zseniális felütéssel, ami pár perc alatt felvázolja nekünk a kor korrupt, mégis valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyóan vonzó világát. A Virginia állambeli Franklin megyében ugyanis mindenki iszik, ami rendben is lenne, csak éppen a szesztilalom időszakát éljük, így a Bondurant tesók családi gazdasága (éppen a nagy kockázat miatt) dübörögni látszik.

A film kapcsán többekben felmerült az (az egyébént régi) kérdés, hogy az alkoholizmus vajon miért is van ennyire „lazán” kezelve sokkal elítéltebb társaihoz (maradjunk a legalitás keretin belül és gondoljunk csak a dohányzásra) képest, holott egy - egy cigaretta elszívását követően viszonylag kevésszer támad ingerenciánk szétverni a szomszéd arcát, vagy átrendezni az asszony fogsorát. Ezzel szemben a híradások tele vannak a „tettét alkoholos befolyásoltság alatt követte el” felütésű hírekkel, és (nézzünk magunkba) saját életünkből is tudnánk olyan példát felhozni, amikor egy - két pohár elfogyasztását követően kedvünk támadt felkeresni a középiskolás matektanárunkat/a szebb autóval rendelkező szomszédot vagy éppen az ország valamelyik kevésbé szimpatikus vezetőjét. Mindezzel még csak véletlenül sem a szesztilalom visszaállítása, vagy éppen a dohányzás menősége mellett szeretnék kampányolni, csak nem bánnám, ha az alkoholos italok kapcsán is áldoznánk némi időt arra, hogy komolyabban felhívják a lakosság figyelmét a fogyasztásukkal kapcsolatos veszélyekre. (Nem nézne ki jól egy üveg Jack Daniel’s „vigyázat az alkoholtól kedvünk támad baltát hasítani az anyós hátába” felirattal?) Zárójel bezár.

A dübörgő családi gazdaságot a korábban említett nagyvárosi ficsúr, Charlie Rakes teszi tönkre, aki Guy Pearce remek alakításának köszönhetően már az első percben unszimpatikussá válik, és azonnal elhiszed róla, hogy undorodik a vidéktől és attól a feladattól, hogy az ott élő tuskók problémáival kelljen foglakoznia akkor, amikor a puccos városi irodájában is ücsöröghetne. Szintén felejthetetlen játékkel ajándékoz meg bennünket az igazi nehézfiút játszó Gary Oldman is, aki össz - vissz két alkalommal tűnik fel, az első azonban minden a gengszterfilmekért rajongó honfitársunk arcára mosolyt csal (jó nem bírom ki, pillanatok alatt szarrá lő egy rendőrségi járművet, majd kikacsint rajongóira). Tom Hardy - ahogyan arról a bevezetőben már szót ejtettünk - is brillírozik az elképesztően egysíkú (lomha vidéki bajkeverő, akit egyszerűen csak imádni lehet) és jóformán elpusztíthatatlan Forrest szerepében, Őt azonban az idő előrehaladtával egyre kevesebbet láthatjuk, és egyre több figyelem terelődik a főszereplőre.

Igen, a főszereplőre. A klasszikus legkisebbfiú/karriertörténet ékes példájául szolgáló Jack-re, aki elképesztően unalmas, és ez nem a sokak által szidott Shia LaBeouf hibája (felejtsük már el végre azt az átkozott Transformers-t!) mert ő igenis hitelesen hozza a felkapaszkodott lúzer szerepét. Egyszerűen ennyi van a karakterében. A film során szinte az összes főbb szereplő megveri, megsajnáljuk, szerelmes lesz, majd nagymenő, de természetesen hibázik és viseli a következményeket, ennyi. Végtelenül kiszámítható és sablonos, ami talán a film legnagyobb hibája, a harmadik testvér, Howard szinte teljes kihagyása mellett, aki a majd’ kétórás játékidő során szinte „csak úgy jelen van” Jack és Forrest mellett. Oké, egyszer kegyetlenül becsiccsent (ekkor talán fel is figyelünk arra, hogy Ő is létezik), de ennek is Forrest issza meg a levét, Ő azonban, mint tudjuk elpusztíthatatlan, így ez a szál is hamar elsikkad.

Ezt a filmet mindenkinek (de legfőképpen a korszak és a krimi, valamint a gengszterfilm rajongóinak) bátran ajánlom, mert két órát bőven megér az életünkből, sőt hangulata okán később is szívesen emlékezhetünk rá.

Ui: Ha van pár percetek, hallgassátok meg ezt a zenét! (A film megtekintése után még jobban fog tetszeni).