"Tél a Hortobágyon, fortyog a gulyásleves a bográcsban – Magyarország, ahogy sokan elképzelik. Ám ez az idillinek látszó kép még valóban létezik." Ritkán gondolunk arra, hogy szülőföldünk teljessége nem merül ki a politikai, gazdasági és egyéb emberi béklyók összességében. Elfelejtjük, hogy nem minden a politikusok és a reklámok szava, hiszen bőven akad más, akár a közvetlen környezetünkben, amire érdemesebb figyelmünket fordítanunk. Ha úgy tetszik, időnként ki kell lépnünk zaklatott életünk medréből, hogy a szépet látva nyugalmat lelhessünk egy kis időre.
A ritka esetek egyike a mostani, amikor is egy természetfilmmel foglalkozunk az Égetett Popcorn oldalán. Ennek apropóját az adja, hogy bár a modern világ legerősebb filmipara kétségkívül az Egyesült Államok sajátja, azért időnként kell, hogy dübörögjön bennünk a nemzeti identitás. Mindemellett csak a puszta racionalitás szól belőlem, amikor azt mondom, a honi filmgyártás momentumokban sem képes felvenni a versenyt a nyugatival a fő csapásvonalon. Ugyanakkor vigaszágon még képesek vagyunk felsorakozni az élbolyhoz. A Vad Magyarországegy nagyszerű alkotás, a mindenkori természetfilmezés abszolút elitjének méltó része!
Ehhez persze kellett egy kevés német segítség, de nem szabad elsiklanunk azon tény felett, hogy a rendezés és a produceri munka egyaránt Török Zoltán nevéhez fűződik (arról nem is beszélve, hogy ő volt az egyik operatőr is). A koprodukciós tevékenység eredményeképpen egy csodálatos felvételekből álló, Magyarország vadvilágának egy teljes évét tartalmasan bemutató, hangulatos filmet kap a néző. A „Madárka, madárka…” kezdetű népdal végig kiválóan festi alá a képeket, még akkor is, ha fél óra után kezd kissé túlfutottá válni. Kulka János narrációja pedig – orgánumánál fogva – tökéletesen passzol az átélt élményhez.
A National Geographic, a Discovery Channel és a többi specifikusan a természettel foglalkozó csatorna hozzászoktattak minket, hogy egy ilyen témában készült film kizárólag cápák, oroszlánok, vagy krokodilok csattogó állkapcsaitól válhat érdekessé. Ehhez kell még a South Parkból ismert, „Most már nagyon ideges! És most jól bedugom az ujjam a seggébe!” jelszavú kutató és máris kész a nap 24 órájában bámulható természetfilm. De én azt mondom, ennél nagyobb értéket is fel tud mutatni a szakma, ha nem akar mindenáron profitot termelni. A legjobb példa erre a Vad Magyarország, amely mögött láthatóan tetemes munka áll, s bár vért és húscafatokat nem ígér, mégis képes jobbá varázsolni egy komor téli estét.
Utolsó kommentek