„Carrie Bradshaw tudja milyen a jó szex…vagy nem fél megkérdezni” - hangzott el a mondat minden Szex és New York epizódban az 1990-es évek elején, amikor négy mindenre elszánt nagyvárosi szingli költözött be a fiatal nők nappalijába, hogy fenekestől felforgassa mindennapjaikat. Ez a poszt azonban nem róluk, hanem a történet előzményeiről fog szólni. Vagyis egy próbálkozásról, ami az előzményeket szerette volna bemutatni, a The Carrie Diaries azonban hagy némi kivetnivalót maga után!
Nagy rajongója vagyok a Szex és New Yorknak, pedig nem vagyok harmincas nagyvárosi szingli nő, noha a sorozat elsősorban azt a korosztályt szerette volna megcélozni, de sikerült bekebeleznie a fiatalabbakat is. Emlékszem milyen lelkesedéssel ültem le egy-egy nehéz nap után, kezemben vanília fagyival a tévé elé, hogy egész éjjel daráljam az epizódokat. Még szép, hogy felkaptam a fejem, amikor meghallottam, hogy a CW új sorozatot indít, méghozzá a The Carrie Diaries-t, a tizenhat éves Carrie Bradshaw életéről, a sokunk által szeretett nő fiatalkoráról. A héten meg is néztem a pilotot, ami kicsit más volt, mint amire számítottam. Kevesebb cukormáz, több dráma, mégis egész lightos. Szex és New York, EXTRA light!
Röviden: Egy nyolcvanas évekbeli amerikai kisvárosban nevelkedő tizenhat éves lány, Carrie élete legnehezebb időszakán megy keresztül. Elveszítette az édesanyját, nevelnie kell megvadult húgát, és azt a borzasztó terhet is viselnie kell, hogy egyedül ő szűz még a barátnői közül. Míg próbálja túlélni hétköznapjait, édesapja gyakornoki állást szerez neki Manhattan egyik ügyvédi irodájában, ezzel is kiszakítva Őt kisvárosi életéből. Carrie természetesen azonnal szerelembe esik és elkápráztatja New York pezsgő nagyvárosi élete.
A pilot annak ellenére is tetszett, hogy a sztori rettentően sablonos, ráadásul eltér az eredeti történettől. Egyszóval jobb, ha elvonatkoztatunk a későbbi sorozattól. Az is tetszik, hogy kissé drámaira sikeredett (gondolok itt az anya elvesztésére), de ennek ellenére is „cuki” tudott maradni. Carrie a szokásos kamaszproblémákkal küzd: nem találja a helyét az iskola hierarchiájában, belezúg az új, menő srácba, egyedül ő szűz a barátnői közül, plusz meg kell zaboláznia a problémás húgát. De ez csak az egyik része a történetnek, eközben ugyanis gyakornok lesz egy manhattani ügyvédi irodában, és már az első munkanapon megismerkedik egy szabadszellemű újságíróval, aki mit sem sejt a fiatal nő életkoráról, másik életéről. Carrie neki köszönhetően megismerkedhet a nagyvárosi nők életformájával is. Szóval kicsit olyan érzése van az embernek, mintha két sorozatot nézne. Az is tetszett, hogy az amerikai kisvárost szembe állítja a pezsgő Manhattannal, így ugyanis megmarad az az érzésünk, hogy valóban a fiatal Carrie életéről szól a sorozat.
Ja, igen. Mindez a nyolcvanas években játszódik. És ezt, hogy sikerült megvalósítani? Olyan CW-sen! Azaz látszik, hogy nem nagy költségvetésből gazdálkodnak, például az ikertornyok kimaradtak, és nem hinném, hogy kegyeleti okokból. Szimplán olcsóbb volt kihagyni őket. Összességében tetszett az első rész, hiszen a maga módján aranyos volt, és a főszereplő, Annasophia Robb is szerethetővé teszi, az amúgy is népszerű Carrie karakterét. A célközönség valószínűleg nem abból a korosztályból fog állni, akiknek a Szex és New York készült, ugyanis nem hiszem, hogy a fanatikus rajongókon kívül más, például anyukám leül majd a tévé elé.
A pozitívumok ellenére nem ez lesz a CW idei sikersorozata, és abban sem vagyok biztos, hogy megéli a második évadot, lehet, hogy menet közben elkaszálják. Minden a nézettségtől függ. Nekem sem ez lesz a kedvencem, de egy nehéz nap után, málnaszörppel társítva egész jó szórakozást nyújt. Nem kell tőle sokat várni, és akkor nem fogunk csalódni benne. Popcorn mércével, inkább égni fog, mint sülni. The Carrie Diaries az első rész után 10/5.
Utolsó kommentek