Woody Allen az elmúlt években egyik kedvenc rendezőmmé, Barcelona pedig kedvenc úti célommá vált, így a film hamar belopta magát a szívembe. Könnyen fogyasztható, szellemes történet ez Woodytól, Vickyről, Cristináról és Barcelonáról. Egy kalandos spanyol nyárról, ami semmit sem változtat meg, de legalább törekszik rá. Egy szerelmi négyszögről, három teljesen különböző személyiségű nőről, akikben csak egy közös vonás van: a Juan Antonióhoz fűződő vonzalom. Woody Allen, a tőle már nem várt szellemességgel mutatja be nekünk a történetet. Nincs más dolgunk, csak hátradőlni és élvezni művét.
A történet két amerikai barátnő nem mindennapi nyári kalandjait meséli el a fantasztikus szépségű katalán városban, Barcelonában. A konzervatív gondolkozású Vicky (Rebecca Hall) antropológusnak tanul, és azért utazik Barcelonába, hogy tanulmányozza a spanyol kultúrát. Határozott elképzelései vannak az életről, jegyben jár, és nem akar nyári kalandokba bonyolódni. Ezzel ellentétben - útitársa és egyben legjobb barátnője - Cristina (Scarlett Johansson) egy művészlelkű, kalandokat és szerelmet kereső naiva. A lányok életet később teljesen felforgatja egy spanyol festővel - Juan Antonióval (Javier Barden) - való találkozás, az úriember ugyanis pár perc ismeretség után ágyba invitálja a fiatal nőket. Vicky természetesen felháborítónak tartja a felajánlást, Cristina viszont örömmel fejest ugrana ebbe a vissza nem térő spanyol kalandba. Juan Antonio végül elcsábítja a fiatal nőket egy kellemes hétvégére, ahol a dolgok nem éppen a tervek szerint alakulnak, hiszen Cristina megbetegszik, és amíg az ágyat nyomja, barátnője a festővel tölti a napot. Szerelembe esik, és rá nem jellemző módon odaadja magát Juan Antoniónak, aki ennek ellenére Cristinával fűzi szorosabbra kapcsolatát. Természetesen Juan Antonio őrült és szuicid hajlamú exfelesége, Maria Elena is felbukkan, akit még mindig erős érzelmek fűznek egykori férjéhez. Cristina eleinte nem bánja a nő felbukkanását, sőt hármasban élik mindennapjaikat, és úgy érzi végre rátalált valami olyan megfoghatatlan dologra, amire oly régóta vágyott.
A három fiatal nőben csak egyvalami közös, mégpedig Juan Antonio személye, a férfi ugyanis mindegyiknek azt nyújtja, amire vágyik: Vickynek gyengédséget, Cristinának kalandot, Maria Elenanak gondoskodást. A karakterfejlődés sajnos semmilyen szinte sincs jelen a történetben, azaz főszereplőink ugyanolyanok maradnak, amilyenek a film elején voltak. Vickyt hiába babonázza meg a spanyol szerelmes ölelése, a biztos jövőt választja. Cristina pedig a kalandos utazás során sem találja meg önmagát és szerelmét.
Egy kicsit sem kedvelem Scarlett Johanssont (mindig is egy üresfejű szőke csinibabának tartottam, aki hadilábon áll a színészkedéssel, viszont mutatós, ezért a legtöbb esetben ilyen karaktereket alakít), ebben a filmben viszont tudtam vele azonosulni. Lehet engem is megszédített egy barcelonai kaland gondolata, vagy csak a film közben elfogyasztott bor mámoros hatása miatt adtam fel elveimet. Penélope Cruz és Javier Barden párosa remekül működik, a gyönyörű Maria Elena ugyanis örök múzsája Juan Antoniónak, (a „latinlovernek”) aki pedig minden nő vágyálma. Woody Allen tehát remekül játszott a karakterekkel, és a szerelmi szálakkal. Hihetetlennek tartom, hogy hetvenen felül is tökéletesen felvázolta ennek az irreális, mégis ízig-vérig valóságosnak tűnő szerelmi négyszögnek az alakulását. Le a kalappal előtte!
A film könnyed szórakozás bárkinek, aki szereti a szerelmes történeket, a tiltott viszonyokat, a spanyol temperamentumot, a szép nőket és sármos férfiakat. Megtekintéséhez - a jól megszokott popcorn mellé - egy üveg vörösbort ajánlok.
Utolsó kommentek